BED B s.(Fars. bed). Bet; kötü, çirkin. Var. bet. “Bo neday bed adet şo senĭñkĭ asıl ? … Şırak şobanıñ toyınday bĭr şiy.” – (Necip H. Fazıl – Cawşılık). Gurbet, adı bed. – Deyim. Gurbet, adı bet. Rom: adj. Urât; neplăcut.